2017. június 26., hétfő

Nyári szünet

Kedves Blogolvasók, a nyáron megnövekvő teendőink idejére felfüggesztjük a blogírást, tartalmasabb írásokkal majd ősszel fogunk jelentkezni.
Életképeinket addig is kövessétek az Instagramon, oda gyakran teszek fel rólunk szóló, vagy nekünk tetsző képeket.
Minden kedves Olvasónknak szép nyarat és jó nyaralást kívánunk.
Találkozzunk ősszel a Bloggeren!

2017. május 24., szerda

Diákprogram: vadászati előadás

A döbröntei Bakonyalja Barátai Társaság erdei iskolai programjai közül egy vadászati előadás szervezésében és megtartásában segédkeztünk Czibula Gyuri geotúravezető irányításával. A hallgatóság a budapesti Fazekas iskola egyik negyedikes osztálya volt.
A gyerekek megismerkedhettek a környék vadállományával (őz, szarvas, dám, muflon, vaddisznó,  mezei nyulak, fácán, fogoly és récefajok) , vadászhatóságukkal, a sörétes- és golyós fegyverekkel, a vadász etikettel. A vadásztársaság előadója kapkodhatta a fejét a záporozó kérdések kavalkádjában.
Iskolai osztálykirándulás keretében érdemes ellátogatni Döbröntére a turistaházba, ahol a számtalan erdei iskolai program közül ilyen nagy érdeklődéssel kísért programra is lehetősége van a csoportoknak.
Irány a Bakony! Gyertek Döbröntére!

A gyerekektől ajándékba pedig ezt a versikét kaptuk:
"Daliás Döbrögi Döbröntén döbröntei dobot dönget, a dimbes-dombos ó-döbröntei domb dűlőin délután dunántúli dalokat dalolgat"
:)))

2017. május 22., hétfő

Révész Sándor: A tanya

Akár a mottónk is lehetne:)) (Ha nem védené szerzői jog)
Azért aki nem ismeri olvassa és hallgassa:

Révész Sándor: A tanya

Képzeletben mondjuk a vendégem lennél
Meghívnálak s te szívesen jönnél
Tárt karokkal várlak ha Pest felől jösz
Délkelet felé indulj mert ott találhatsz rám

Már rég nem igaz a dal hogy nincs egy hely
Igenis van csak megtalálni kell
Ahol megpihenhetnél ahová mehetnél
Ha szükséged van rá mert van egy hely

Van van egy hely van van egy hely

Zöldelő kertek napfényben fürdő házak
Valahol tehén bőg s a legelőn pihen a nyáj
Valahogy itt mindig nyugodt idők járnak
S a szívem itt nem fáj

Akác erdők és nem messze egy tó
Izzadt háttal nehéz terhet von egy ló
Életképek abból a világból
Amelyben boldog szívvel élek
Mert van egy hely

Van van egy hely van van egy hely

Ja és még egy dolog míg nem felejtem el
Ember a csend az neked is nagyon kell
A szó és a zene mind onnan dereng elő
Mielőtt hozzád elér 
 

2017. május 14., vasárnap

Rhododendron virágzás a Jeli Arborétumban

A távolsága miatt (75 km) nem közvetlen kirándulási célpont a hozzánk érkezőknek, mi viszont most a tavaszi nagyobb munkálatokat kipihenni ellátogattunk a Jeli Arborétumba.
A virágzás ugyan már nem a teljes pompáját mutatta, de így is elbűvölő volt a sok szép egzotikus növény és az illatorgia. A séta a fenyőóriások közt a tavaszias szélben tűlevél- és rhododendron,  néhol még a hervadó tulipánfa és a jázmin illatával: pompás pihenés volt agynak és testnek egyaránt.















 Hazafelé egy kis kitérő a Szajki tavakhoz:

 ...és Bögötére az István-hegyi kilátóhoz


2017. május 3., szerda

Egy kis libatanulmány




No persze, nem saját kútfőből, de hát másodjára ugrottunk neki a libatartásnak, így illik megismerkedni velük.
Általában a lúd Márton nap körül kerül (hihihi) hozzánk, és hát valljuk be, nem szép sorsra. Ezért a lelkiismeretet csillapítandó, a tepsibe kiszemelt madár mellé még szoktunk hozni legalább kettőt, és ők ellegelészhetnek körülöttünk az idők végezetéig. De legalább is a következő Márton napig.
Így maradt meg tavalyról a két szürke ludunk,  akik mellé akkor szereztük be Zolit - aki gőgős is :))) - amikor kiderült, hogy nincsenek párban, mindketten tojók.
Zoli reményeim szerint ivarosította a tojásokat, mert az egyik szürke kb. három hete csücsül rajtuk, bízzunk benne, hogy nem hiába. Ez hamarost kiderül.
Faluszerte érdeklődtünk a libatartásról, kisliba nevelésről, de bizony csak hümmögést, hímelést-hámolást kaptunk, amit lassan már meg is szokunk, jöjjön rá mindenki a dolgok csínjára a saját tapasztalásán. Kerttel, állatokkal kapcsolatban is megfigyeltem, hogy konkrétumokat nem, de sok-sok ellentmondó véleményt kapok, ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk. Arra azért magunktól is rájöttünk, hogy kőbe vésve nincs semmi sem, ezer tényező befolyásolhat mindent, és gondolom, ezért is nem kapunk soha egyértelmű válaszokat.
Milyen is hát a libajellem? Összetartóak, hűségesek a családjukkal, egy partnert választanak társnak, akit kicsinyeikkel együtt aktívan védelmeznek. Ha egy liba társa vagy picinye megsérül, elpusztul, ugyanúgy gyászolnak, mint az ember. Különvonulnak a csoporttól és szomorkodnak. Társuk halála után a legtöbb liba élethosszig egyedül marad és többé nem párosodik. Ez hosszú idő is lehet, hisz akár 25 évig is elélhetnek.
A vadlibák a jellegzetes v-alakú repüléssel több ezer kilométert is repülhetnek. Ezzel a módszerrel csökkentik a mögöttük lévők légellenállását. Ha az elől lévők elfáradnak, a hátsók felváltják őket.
A libáknak a baromfifajok között a legjobb a tanulóképessége.Nagyon jó a hosszútávú memóriájuk, tájékozódásukhoz felhasználják az ismerős domborzati viszonyokat, sőt a csillagokat is, hogy mindig visszataláljanak a költőhelyükre.
Nos, ezeket ollóztam róluk általánosságban, most pedig tanulmányozzuk Zolit, aki fenségesen lépdel a zöldben, az idegeneket vizszintesen kinyújtott nyakkal és sivítással fenyegeti, ezen kívül az ajtónkon kopogtat állandóan és sípol. Nem bánnám, ha tudnám, ilyenkor mi játszódik le benne...



2017. április 23., vasárnap

2017. április 20.

Csak képek.
Ezen a napon Veszprémbe kellett mennünk, ezek a képek fogadtak minket Farkasgyepűn és  utána az úton.
Hideg, vacogás napok óta, éjszakai fagyok, újra befagyott vizek és fűtés, úgy mint télen.
A gyönyörűen átteleltetett leandereket újra visszacipeltem a lakásba...
Tiszta szerencse, hogy csak az elmúlt napokban lettünk kész a kert tavaszi felásásával és betrágyázásával, valamint az első magvak elvetésével. Szerintem nem késtünk el semmivel, pláne, hogy a Bittva parton mindig két hét hátrányban vagyunk a többi kerthez képest. Valamint az őszi hidegek is sokkal előbb beköszöntenek itt, most már tapasztalat, hogy nemigen érdemes másodvetésben gondolkodnom.









2017. április 18., kedd

Kucsmagomba lesen

Az élet sója... Kirándulás erdőaljára...





Kivárni, amíg eljön az április, a kucsmagomba ideje...

A kocsmában két sörrel megkörnyékezni a lelőhely tudóját, aki évek óta őrizte a titkot, ám most volt egy gyönge pillanata...
Az aszalt paradicsom már egy hete csücsült a hűtőben,egy csodás recept megvalósítására várva...
A gombacsoda pedig gyűlik a kosárkában:

Aztán nagypéntek - böjt... És KÉSZ!


2017. március 29., szerda

Lételemünk a tiszta víz

...a Víz Világnapja (március 22.) margójára.

"Ess, eső, ess.
holnap délig ess,
zab szemesedjék,
búza bokrosodjék,
az én hajam
olyan legyen,
mint a csikó farka,
még annál is hosszabb,
mint a Duna hossza."

Már a népdal is a víz fontosságára hívja fel a figyelmet. Vendéglátóként, állattartóként és hobbikertészként nekünk is különösen fontos, hogy jó minőségű az ivóvizünk, a Bittva patak pedig az év nagy részében biztosítja Malátáék vízszükségletét. És addig, míg környékünk egy szinte ásványvíz minőségű vezetékes vízhez jut hozzá, tudjuk, hogy ez az országban nem mindenhol van így.
Világviszonylatban  gondot okoz a tiszta víz hiánya. A vízhiányos országok lakosságszámát már 3 milliárdra becsülik a kutatók. A VÍZ, ami nélkül se ember, se állat, sem növény nem létezhet és a víz hiánya higiéniai gondokat, járványokat okoz.

Ha valakinek a kertjében fúrt kút található, tartsa nagy becsben, s örüljön annak, hogy telke földtani szempontból ilyen jó helyen áll!

Gannától mindössze 5 km-re található a Tapolca Forrás Tanösvényen az Örvény-tó, aminek érdekessége és különlegessége, hogy a tófenékről méterenként tör fel a forrásvíz, ami tiszta, finomszemű homokot hoz fel magával a vízfelszínre, miáltal kivételes látványt nyújt. Európában csak két ilyen örvénytó található, a tapolcafői mellett van egy Franciaországban is.

A Tapolcafői Tanösvény és az Örvény-tó kedvelt kirándulási célpontja vendégeinknek.

 

2017. március 24., péntek

Miért siettetjük az időt...

és az életet?
Robbanásszerűen kitört a tavasz, valljuk be, nagyon vártuk, pedig szép, nagyon hideg, megismételhetetlen telünk volt, hó is esett, mégsem kellett inaszakadtáig havat lapátolnunk. Valahogy mégis mindig elégedetlenkedünk, bosszankodunk a természet időgépében, mert semmi sem úgy van, ahogy annak - szerintünk - lennie kéne. És mindig várjuk, várjuk a következő évszakot, reménytelien vagy épp rettegve, pedig milyen szerencsések is vagyunk, hogy ennyiféle évszaknak örvendezhetünk, hisz mindegyiknek megvan a maga szépsége.
Mélyen szívjuk hát be a friss, földszagú, vízillatú levegőt, vegyük észre az éledező-sziporkázó madárcsivitelést, sétáljunk nagyokat a mégoly szeles márciusi napokon, élvezzük a kora tavaszi langymeleget, gyönyörködjünk a tavasz hírnökeiben: hóvirágban, tőzikében, medvehagymában, tulipánban, nárciszokban, ibolyákban és a többi megszámlálhatatlan tavaszi szépségben.

"Napjaimat az egykedvűen lépegető (óra)mutatók életfogytiglan az idő börtönébe zárják. Óráknak tűnő percekre és percként elrohanó órákra tagolván az addig végtelent. S csak évtizedek múltán döbbenek rá, milyen jó lenne újra csak úgy engedni múlni az időt. Nem gondolni semmiféle elvégezni való dologra. Újra látni eső után a faleveleken leguruló esőcseppekben a törpék házát, neveket adni a felhőknek az égen. Lábat lóbálni, kalácsot enni, köröket rajzolni forró homokba, angyalkát a frissen hullott hóba. S nem tudni, hány óra van. Ez lenne jó. Mert amikor végül felnőtté lesz az ember, és az egymást váltó feladatok végtelen körforgásává válik az élet, az örökös valamit-tevés miatt nem tud pihenni a lélek. És akkor ebbe belefárad, megbetegszik, jóval öregebb lesz saját magánál" (Dogossy Katalin - Ács Irén: Azok a jó kis hatvanas évek)



LinkWithin

Related Posts with Thumbnails