A régi parasztgazdaság baromfitartása

 Ezt a jó kis cikket találtam elődeink falusi gazdaságának  baromfitartásáról. Sok-sok érdekesség van benne, engem most elsősorban a gazdaasszony és a baromfi árából befolyt pénz sorsa érdekelt. Az elv kicsit hasonló ma is, csak a baromfigyárak előretörése miatt ma sokkal kevesebb hús és tojás cserél gazdát a piacon, illetve sok esetben már ott is a "tojásgyárak" termékeihez lehet hozzájutni a fejkendős "őstermelő" nénik pultján. A háztájiban tartott tyúk és csirke, valamint azok tojása inkább a család asztalára kerül, így a mai gazdaasszony nemigen tudja például a ruházkodását  ebből megoldani. Esetleg second hand minőségben. Kivételek persze ma is akadhatnak, én a saját falumban nem látok erre példát. Nagyot változott a világ...

 




"BAROMFI A PARASZTGAZDASÁGBAN

A baromfitartás szerepe és jelentősége a családi gazdaságokban koronként is, tájanként is, gazdaságméretek és típusok szerint is eltért. Hagyományos parasztgazdaságokban csupán kiegészítő tevékenység volt, amely főként az önellátást szolgálta. Kiss Lajos és Györffy István szerint az 1920–1930-as években az Alföldön azért tartott minden gazdasszony tyúkot, mert annak összes jövedelme őt illette. A gazda a baromfitenyésztésben nem vett részt, s a belőle származó pénzbevételre sem tartott számot (Kiss L. 1925; Györffy I. é. n. /1934/b: 178; Kiss L. 1958: 63). Mégis hozzájárult a családi gazdaság egyensúlyához: hajdan a tojás, a hízott kappan és a Márton-napi lúd feudális szolgáltatás volt, utóbb az adót fizették ki a lúdtoll vagy a hízott liba árából. Tojásért kapott pénzből vett az asszony sót, cukrot, paprikát, petróleumot családja számára.
A baromfitartást országszerte a nők gazdasági tevékenységének tekintették. Női munka volt a tojások összegyűjtése és elraktározása, a kotlósültetés, a keltetés felügyelete, az aprójószág ellátása vízzel és élelemmel, a baromfi betegségeinek orvoslása, a hizlalásra szánt kakasok ivartalanítása, a lúdtömés, a lúdtépés és a tollfosztás, de női munka volt a baromfitartás termékeinek értékesítése is. A tojásért, tollért, libamájért, élőbaromfiért kapott pénzt az asszonyok főként saját ruházkodásukra, eladó lányaik kelengyéjének előteremtésére fordították.
A férfiak a baromfiólak és vermek kialakításával, rendben tartásával, meg a szárnyasok szekeres szállításával járultak hozzá a „női üzemág” sikeréhez. Természetesen {779.} a különböző ketrecek, kasok, borítók, itatók és keltetők is az ő kezük alól kerültek ki. Régebben a ludakat serdülő fiúk, fiatal férfiak őrizték. Ez a hagyományos munkamegosztás a nyelvterület túlnyomó részén érvényben maradt az 1960–1970-es évekig. A Dél-Alföld baromfitartó körzeteiben a piacosodással és a baromfiból származó bevételek növekedésével már előbb megváltozott a szerepfelfogás. Orosházán, Békéscsabán és általában a békési, csongrádi tájakon az 1870–1880-as évek óta már a férfiak is nagy figyelmet fordítottak a baromfi-üzemágra és bevételeire, noha a munka zöme továbbra is a nőkre hárult (Nagy Gy. 1968: 104)".

Megjegyzések

  1. Nálunk még divatban van a piaci árusítás, tyúkok, libák, kacsák, galambok. Szerintem sem élnek meg ebből, inkább csak kereslet van rá, ezért 1-2 árus kiszolgálja ezt. Mikor a pici kacsákat, libákat árulják, mindig megsimogatom őket :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Errefelé a legközelebbi nagyobb város Pápa, az ottani piacon szezonban (tavasz, nyár) néha lehet élő állatot vásárolni egy embertől, ő is ki van szorítva a piacon kívülre, de megtalálható. Az az egy-két asszony pedig, aki a falunkban egyáltalán tart még baromfit, behordja a munkahelyére a többletet a kolléganőknek. Rendszeresen és folyamatosan csak attól lehet vásárolni, aki százával-ezrével tartja őket, a mennyiségből kifolyólag nem is legeltetős módszerrel. Ezt a módszert - természetesen van létjogosultsága - már ipari termelésnek nevezném, nem tyúktartásnak a parasztgazdaságban.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

Feta sajt készítés