Luca széke


Luca napjával, lucázással kapcsolatos hagyományokat gyűjtöttem csokorba, s ha ma már nem is élnek mindenhol ezek a hiedelmek, azért jó tudni, hogy valamikor mit miért tettek vagy nem tettek, mire milyen magyarázatot találtak az emberek?

Luca (Lucia) a magyar néphagyomány egyik legjelesebb alakja. A Gergely-naptár életbe lépése előtt az esztendő legrövidebb, legsötétebb napjának számított, s egyben a téli napforduló kezdő napja volt.
Luca napja magában hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait is. Időszakában a leghosszabbak az éjszakák, a gonoszok, bűbájosok, rontások ideje ez. A nép hitében az oltáron tisztelt Luca mellett egy boszorkányszerű rontó-bontó Luca is él: lucapuca, lucaasszony a neve. Kísértetszerű jelenség, az ember rontására törekszik.
Ezen a napon megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak, abroncsból formált körbe dobált kukoricával etették őket.
Sok tilalom élt e napon, például a lányoknak, asszonyoknak tilos volt dolgozniuk, varrniuk, számos vidéken asszonyt nem engedtek be a házba, se rokont, se szomszédot, nem adtak kölcsön semmit.
Másik hiedelem a lucabúza sarjasztása. Eladó lányok cserép földbe csigavonalban szórták a magokat ("mag-akarás") Ha karácsony táján kizöldült, jó termésre számítottak, de ezzel öltöztették a karácsonyi oltárt is, vagy a vacsoránál szentelt gyertyát tettek a közepébe.
Ezen a napon készítették a "lucakalendáriumot" és kezdték el a lucaszék építését is, amelynek épp karácsonyra kellett elkészülnie, s aki arra az éjféli misén felállt, meglátta a falu boszorkányát, aki ilyenkor szarvat hordott. Azonban a leleplezés után jól tette az illető, ha hazaszaladt, mert a boszorkányok üldözőbe vették. Úgy menekülhetett csak meg, ha szüntelenül mákot szórt eléjük, ugyanis azt a boszorkányoknak egyenként össze kellett szedni, így egérutat nyerhetett. Otthon azonban a lucaszéket azonnal el kellett égetni.
A "lucakalendárium" szerint pedig a karácsonyig tartó 12 nap alapján jósolták meg a következő év hónapjainak történéseit.
Luca napi szokás volt a jó zsíros pogácsa sütése, ekkor gyűrűt rejtettek a tésztába, s amelyik lány azt megtalálta, a hiedelem szerint következő évben férjhez ment.


Írás: Molnár V. József: Kalendárium alapján
Fotók: internetről


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Kép
Április óta készítünk füstölt pisztrángot a házilag gyártott füstölőnkkel, és a hideg füstön sajtjaimnak is igazi füstízt tudok már adni, így ritkábban használom a gyári füstaromát.. Egy ideje izgatott már a gondolat, hogy ha nem is disznósonkát, de nyúlcombot füstöljek a masinámmal. Így változatosabbá tehetem a nyúl- és egyéb ételeinket is. Azért a technológiát nem ismervén, nekiálltam kutakodni a neten, illetve érdeklődtem a faluban is, de meglepő módon, nagyon kevés információra bukkantam. A nyúlcomb füstölés úgy látszik még gyerekcipőben jár:))) A neten talált receptek sem adtak teljes leírást, és telefonos megkereséseimre is csak hímelő-hámoló megoldásokat kaptam, azaz, csak eseti próbálkozások voltak másoknál is. Így tehát, ha nem is teljesen, de a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk a portéka előállításánál. Így álltunk neki: 16 db hátsó nyúlcombot 2 éjszakára páclébe tettem, ami 4 liter felforralt vízben oldott 60 dkg sóból, pár darab babérból és fél marék egész bor
További információk

Nyúlszalámi

Kép
Többször is írtam arról, hogy sajnos, nem egyszerű dolog Magyarhonban a nyuszihusit értékesíteni, - ha valaki tud tutitippet erről, írjon mailban az elérhetőségeimen - és Gordon Ramsay, Jamie Oliver neve és receptjei sem vonzanak kellő érdeklődőt egy magyar falusi vendéglátó konyhájába - a magyar nyúlvadast, somlai receptúrákat is ideértve. Be kell látnom, a nyulat inkább simogatni szeretik a vendégek, mint megenni. Legalábbis az a réteg, aki minket választ, mint romantikus, kandallós pici házikót , szinte a világ végén, mindentől távol. Csordogáljon persze a Bittva itten nem túl messze, ugribugri tapsifüleseket is lehessen látni a kies mezőkön...no de hogy megegyük őket...na ne má'!!! Így az a kevéske nyulacska, akit felnevelek, többnyire a saját tányéromban köt ki - Fefénél is tiltólistán vannak, próbáljam így rábeszélni a városi vendéget a fogyasztására... Legutóbb ezért egy olyan receptet próbáltam ki, ami nem főétel, hanem egy szalámiféle, tehát inkább a reggelizőasztalnál v
További információk

A jancsikályháról

Kép
Jancsikályha Szerencsepatkó ajtófélfán Első lépés a patkó megtisztítása Kedves bejárat-szerencsepatkóval Ehhez hasonló az enyém is Nemrég egy ismerősünk költöztetésekor kaptuk ajándékba ezt a gyönyörű öntöttvas jancsikályhát , amelynek a felújításába hamarosan belekezdek. Összegyűjtöttem egy pár rozsdás fémholmit (patkókat, virágtartót), s ezeket együttesen fogom rozsdamentesíteni, lecsiszolni, portalanítani, és átkenve megőrizni szépségüket még egy ideig. A patkók például átalakulnak szerencspatkóvá , és spirituális ajándéktárgyaink lesznek lószerető gyerekeknek, bohém felnőtteknek. No de a poszt a jancsikályháról szól, így összegyűjtöttem róla egy kis történelmet, lássatok csudát: Öntöttvas kályhákat már a XVI. századtól gyártottak Európa számos műhelyében. A különböző díszítőelemek valósággal burjánzottak a kályhákon. A díszítésen túl még feladatuk is volt, hiszen a kidomborodó, részletgazdag minták a felületnövelés célját is szolgálták, így a hő lea
További információk