Az állatfarm tovább él
Előző bejegyzésemben a mulandóságról írtam, ami ennyi állat között, ha nem is mindennapos, de bizony előfordul.
Ugyanígy az új életek születése is, ami a gazdasszony nagy-nagy öröme, a jövőbe vetett hite, gazdálkodásának értelme.
Így váltakozik évszámra az örömök-bánatok sokasága, és ha az örömökből volt a több, akkor talán pozitív a mérlege az állattartásnak.
Azért visszatérve a mulandóságra: idén is áldoztunk a természetnek - azaz a növekvő rókafiaknak - négy gyönyörűséges tyúkocskával. A rókát alig tudtuk a két puli mellett kizavarni az udvarból, annyira szüksége volt táplálékra a kis Vukoknak, hogy az anyjuk fittyet hányt a veszedelemre, az ösztön erősebb volt. Több rendbeli tollfelhő mutatta pusztítása útját.
Cicák és csibék születtek az elmúlt időszakban, fotóm őket is megörökítette:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése