Öko-, vagy bio- ?

Mindig gondban vagyok, amikor ezeket a szavakat hallom, vagy használnom kellene. Jelentésük tartalma számomra nem egészen tisztázott, viszont nagyon divatosak. Vendégcsalogatóak, ahogy látom. Azonban mindig tartózkodtam attól, amit magam is csak félig-meddig értettem, bizonytalannak tartottam , így soha nem definiáltam magamat és tevékenységemet ezekkel a szavakkal.
Ezért is lepett meg, amikor hétvégi túrázók ilyetén útbaigazításokkal tértek be portámra, hogy itt ökogazdaságra lelnek.
Hát már a mezei kecsketartás ebbe a fogalomkörbe tartozna? Pláne három "szem" anyakecskével? Nézzünk körül egy kicsit a Wikipédián, mit írnak az ökológiáról?
Én bevallom, elvesztem a fogalmak számomra zűrzavaros útvesztőjében, próbáltam beazonosítani a tudomány centrális nullhipotézisét, potenciális és realizálható nichéjét a falusi kecske- ló- és baromfitartásomra, de őszintén elakadtam. Ez egy tudomány, vizsgálódik, következtetéseket von le.
Én is. Bár nem ezekkel a szavakkal.
Lehet, hogy a túrázók csalódással mentek el tőlem, viszont nekem kellett korrigálnom - tudatlanul -, hisz semmiképp sem akartam azt, hogy a szó köré épített - valósnak vélt - tartalmat ne kapják meg nálam. A falusi porta kifejezésnek nincs akkora varázsa - sajnos -, mint a bionak, vagy ökonak.
Alig egy órával az ökofarmot kereső túrázók után egy kedves baráti társaság toppant be hozzám kecskesajtkóstolóra - épp, mikor tíz főnek szaggattam ki a nokedlit a marhapöri mellé. Ha bárkinek van elképzelése arról, milyen egy konyha akkor, amikor ekkora feladat előtt áll, az elképzelheti, hogy milyen körülmények közt szolgáltam ki az érdeklődőket. Szerintem boldogan és elégedetten távoztak, megjegyezve, hogy a kecskesajt mellé a körte kiváló párosítás!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Füstölt nyúlcomb

Nyúlszalámi

A jancsikályháról