2017. február 10., péntek

Ludaskása

Az idei év első gasztro-posztja.

Vidéki életünkről és a hozzá tartozó vendégfogadásról már idestova 7 éve írok bejegyzéseket - kimondani is sok. Egy blog életében, rohanó világunkban ez nem kis teljesítmény, belelapozgatva én is elcsodálkozom rajta, mennyi minden történt velünk, az állatfarmmal, s ha vendégeink csak érintőlegesen vannak a lapokon, annak az az oka, hogy a blog nem róluk, de értük szól, felkelteni a kiváncsiságot irántunk, egy másfajta életmód iránt, nem titkolva azt a törekvésünket sem, hogy hidat képezzünk a vidék-város  közti "szakadék" felett. Már ha tényleg van.

A főzés, néha receptekkel leírt ételeink is a figyelemfelkeltést szolgálják, alternatívát kívánunk azoknak is adni, akik nem az önellátást választják. Az étlapunk évről évre alakul, mi is sokat tanulunk vendégeinktől, a felmerülő igényekről, szóval háziasszonyként is sok-sok újat tanulok, folyamatosan kell "képeznem" magamat a dietetikában, reformtáplálkozásban is, konyhámban mégis megtartva a házias jelleget és kialakítva egy-két specialitást is.

Ludaskását márpedig életemben most készítettem először. Ennek szerintem az az egyetlen oka, hogy  
Feri úgy nőtt fel, hogy nem szerette a baromfihúst, apósommal egyetemben. Így ha a mama - és később menyként én is - egy közös ebédnél csirkehúst akartunk enni, azt csak a disznó vagy marhahús után kisütve tettük meg.
Aztán azért közös életünk során ez az "irtózás" megenyhült, mindenesetre a csirkét kizárólag bőr nélkül készítem Ferinek.
A kacsa mind a mai napig tiltólistán van, a liba azonban kezd teret nyerni a konyhámban, no persze kizárólag csak ünnepi fogásként.

A ludaskása a liba aprólékjából (nyak, hát, fartő, szárnytő, belsőségek: zúza, szív) készül. Hosszú lére engedve, több órás főzésnek vetjük alá a húsokat, hagymát, fokhagymát se sajnáljuk belőle, sózva-borsozva, majorannázva, ki milyen fűszert szeret egy húslevesbe, ezek csak az alapok.

Az eredeti ludaskása rizzsel készül, én tarhonyával készítettem, ettől még ludaskásának nevezem, legfeljebb hozzáteszem, hogy Zsuzsa asszony módra. A langyosra hűlt húst lefejtjük a csontokról, és a húslével puhára főzzük a rizst - itt tarhonyát. Legyen annyi a lé, hogy kockára vágott sárgarépa, zöldség és borsó is megpuhuljon benne.

Az elkészült ételt friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk. Én mindig fagyasztok le nyáron a bőségben kis adagokban apróra vágott petrezselymet, így ilyenkor, télvíz idején is tudok friss hatásű fűszert csempészni a főztjeinkbe. Hmmm.... A fotót a petrezselyem előtt készítettem...


2017. február 4., szombat

A sütnivalóról...

Magyar szólás: nincs sütnivalója.
Akkor mondjuk, ha valaki híján van az észnek, értelemnek. Eredete nyomába eredve azt látjuk - például a Nyugat-Dunántúlon - hogy "sütnivalónak" nevezték a kenyér kelesztéséhez szükséges anyagot. Itt a kovász készítéséhez élesztőként a komló és a korpa keverékét használták, amelyhez kevés maradék kenyértésztát és vöröshagymát is kevertek, majd a masszát napon megszárították. Ebből morzsoltak egy keveset kenyérsütéskor a tésztához, hogy megkeljen.
Az új menyecske hozományként vitte magával az anyja házától a "sütnivalóját" ami akár fél- vagy egész évre való adag volt.
Akinek tehát "nincs sütnivalója" - azaz keveset készített magának és idő előtt elfogyott - azt nem tartották "észlénynek" a múltban.

Sütnivaló, sütemény...A közelmúlban nálam ezek készültek. Kenyér és vaníliakrémes pite, mindkettő választható étlapunkról:


2017. január 30., hétfő

Ne beszéljünk annyit...!

Bizonyára nem vagyok egyedül azzal, hogy ez a több hete tartó jéggé dermedés már kikezdi a tűrőképességünket.  Átérezve azt, hogy ez a száraz-jéghideg mit is hoz majd magával az elkövetkező agrárévre, most csak a szubjektumom, a fagyos izomzatom, az amúgy mindig-minden körülmények között derűre hajazó hajlamom kezd csorbulni.
Mégis - és csakazértis - az ilyen és ehhez hasonló történések megmelengetik, átsimogatják az egész lényemet. Egy kis közösség összetartásából megszületett egy csoda!
Közadakozásból megvásárolt Steinway zongorán élvezhettük feltörekvő ifjú és a ma élő legautentikusabb zongoraművészek játékát. Nyári Jenő és Vásáry Tamás... Veszprémben, a Hangvillában jártunk. És amit semmilyen szó nem fejezhet ki:
(forrás: YouTube)
(Ez egy régebbi felvétel, a szerdai előadásról még nem találtam videoklipet)

2017. január 18., szerda

Kutyanász

Épp nem erről akartam írni, viszont akut.
Most ment el baráti társaság a vendégházból, ilyenkor kicsit átalakul a vasárnapi program, különösen, hogy a távozó fiatal vendégsereg egyrésze a messzi Skóciából érkezett, még ha magyarok is. Jajj, fiatalabbak a lányomnál, és milyen aranyosak, érdeklődőek!
Most viszont Bogiról szól a bejegyzés, aki ebben a csodás napsütötte januárban úgy döntött, hogy előrehozza a szaporodást, és a várt február helyett már most izgalomba hozza a falu kankutyáit, így nálunk acsarkodik 3 hím is, köztük az örökös befutó, a GazCsábító is. Most lefigyeltem a szerelmi románcot az konyhaablakomból., épp rántott husi készítése közben. A fotók a konyhaaablak üvegén keresztül készültek.
Bogi és Bobó - alias GazCsábító - már napok óta sülve-főve együtt van - Lucsánó nem kis bánatára, hisz most Bogi "nem ér rá" vele játszani, így jobb híján a szomszédba megy szomorkodni egy pincser keverék kutyushoz.
Bogi még nincs a legintenzívebb stádiumban, viszont sok az egymás és az egymás vizeletének szaglászása, a dörgölődzés. A szénában való összebújás. Bogi tehát újra szerelmes, s nem tudom, hogy csak Bobóba-e, mert az óriás schnauzer testvérpárt rendre elzavarják, s egyelőre senki idegen eb be nem teheti a lábát a birtokra, amíg Bobó őrzi Bogit.

2017. január 13., péntek

Mi a csuda az az aranydurbincs?

Most már persze tudom, mert szembejött velem karácsony előtt a halpultban, és a szó - durbincs - ismerős volt apukám horgász szótárából. Mellesleg megjegyzem, a szó elindulhatna a szép szavak versenyében, annyira rugalmas-harmonikus a kiejtése, nem is illhetne jobban ehhez a Földközi tengeri elegáns halféleséghez. A pisztráng szó kiejtésekor is ugyanezt érzem, és a pisztrángot is nagyon-nagyon szeretjük enni és elkészíteni is!
Egyébiránt a durbincs halfajta honos a Dunában, viszont ez a durbincs nem az a durbincs, ami Földközi tengerben él. A dunai durbincs egy olyan fenékhal, aminek táplálkozási értéke inkább csak a ragadozó halaknál van, illetve a horgászok is "gyűjtik" csalihalnak.
A Földközi tengeri durbincs pedig komoly élvezeti értékkel bíró étkezési csemegehal, ez az árán is meglátszik. Én még egyáltalán nem találkoztam vele az általam látogatott üzletekben, viszont most karácsonyra elcsábultam, és nem bántuk meg. Igazi illatos, kívül ropogós, belül omlós roston sült lett belőle a karácsonyi asztalon!
Recept innen.
Sajnos, az esti fotózáshoz a telefonom nem a legmegfelelőbb, így gyenge minőségű saját fotók mellé készítettem nektek ínycsiklandozónak egy szép kollázst a neten fellelhető fotókból (legfelül)



Ennyi maradt belőle....

2017. január 11., szerda

Januári didergő

Miről másról is írhatnék ilyentájt, mint a januári fagyokról, a mindennapokról, hogyan is teszünk-veszünk Bodza-falván, ahol Feri bá' napi mondása: "vendég ide hogy is jönne?" - no, márpedig jön!
Az időjárás életünk velejárója, hatással van ránk. Viszont nem annyira meglepi, ha januárban csikorgó hidegek vannak. Sőt februárban és még akár márciusban is - mondom azoknak, akik esetleg úgy gondolják, hogy na jó, jó, kibírjuk valahogy ezt a két hetet,  aztán ide nekünk a tavaszt, de ízibe!
Az időjárásról illik tudni, hogy szeszélyesen változó, és nekünk kell alkalmazkodni hozzá. A minap osztottam meg a FB-n egy cikket, ami a világ leghidegebb tájai egyikén, a messzi Szibériában mutatta meg, hogyan alkalmazkodnak az emberek októbertől áprilisig! (7 hónap!) a mínusz 50-70 fokos fagyokhoz. Ehhez képest a mi kis 15 fokos mínuszaink kismiskák. Messze van ez még a zordtól.! És közben jó pár évig langyos teleink voltak, ez is az időjárás szeszélyességét mutatja. Feri bá' szerint meg kell látni mindenben a jót: most például nagy eséllyel elpusztulnak azok a kártevő lárvák, amik megkeserítettek minket az elmúlt évben (légydömping, poloskák, harlekin katicák, a kertben a ki tudja minevű láthatatlanok, akik ették a veteményt, paraziták, amik rágták a gyümölcsfákat)
És van még egy jó hírem: a tél után egész biztosan el fog jönni a tavasz:))))

Sokat-sokat kell tehát fűtenünk, ami a mi esetünkben a szépen feltornyozott farakás villámgyors megcsappanásával jár ezekben a napokban-hetekben. Lassan a cicusok leszorulnak a rakatok tetejéről, kedvenc napfürdőzős helyeikről. Bogi és Lucsánó viszont virgonc és élvezi ezt az időt, csak akkor bújnak meg a szénabála tövében, ha viharosra fordul az idő. Lovaink téli bundát növesztettek, szinte lobog a szélben, amikor galoppoznak. Ők is bírják a hideget, csak a szelet nem szereti senki, ahogy mi sem. Betömködtünk minden lukat, ami összeköttetésben van a külvilággal: WC szellőző, páraelszívó csatorna, garázsajtó alja, függöny került az ablakok elé. Szóval igyekszünk a lehető legjobban a házban tartani a meleget, minimalizálni az ajtónyitogatást, ami persze nem egyszerű, hisz a fahordás, a két- és négylábú népek itatóinak fagymentesítése eléggé sok kijárást igényel.
Téli sportként pedig két utánfutó lótrágya kitermelése volt az elmúlt két napban, van is jó kis izomláz, a kellemesebbik fajtából. Az anyag majd a Bittva-parti Édenkert földecskéjét fogja táplálni tavasszal, körbeágyazzuk vele az eprest, a málnást, és a megmaradt meggyfácskát.

A Bodzásban pedig duruzsol a radiátor, langymeleg van folyamatosan, így akár hirtelen jött vendéget is tudunk fogadni. A hétvégéink persze szinte folyamatosan foglaltak márciusig. Van már néhány kósza nyári érdeklődés is, és ahogy Feri bá' mondja: érdeklődőből lesz a vendég. Úgy legyen!

Hoztam nektek egy-két szép képet a januárról:


2017. január 8., vasárnap

Vízkereszt

Ma ezzel a verssel találkoztam, és méláztam rajta egy kicsit, ezen a januári jeges-fagyos-viharos napon, s néztem kicsit utána, mi is a jelentősége a Vízkeresztnek.

Juhász Gyula: Vízkeresztre

Jövének távol, boldog Napkeletről
Három királyok, híres mágusok,
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
Kiről legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben,
Kit megöletne Heródes király
S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve
Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja
A Kisdedet, ki a jövő királya
S a csillagot, mely homlokán ragyog.

Ô édes, kedves. Bájolón gagyog
S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden
A Szűz Mária vállán megpihen… 

A vízkereszt a nyugati kereszténységben a katolikus egyház egyik legfontosabb, legősibb ünnepe. A vízkereszt a háromkirályok látogatására emlékeztet, kiknek útja azt mutatja, mennyi fáradságot, kockázatot vállaltak a Jézussal való találkozásért, hogy a zsidók mellett a pogány népek is felismerték a betlehemi gyermekben az Istentől küldött megváltót.
Gáspár, Menyhért, Boldizsár: aranyat, tömjént, mirrhát vittek ajándékba a kisdednek.
A korai liturgiában az elnevezés az Úrjézus megkeresztelkedését is jelentette, aki 30 éves korában, Keresztelő Szent János által merítkezett meg a Jordán vizében, s személyes jó példájával igazolta a megtisztulni, életüket megújítani készülők magatartását.
Vízkereszthez a házak megáldása, a lakásszentelés szokása is tartozik.
Mindezeket Salgó Ferenc kanonok-plébános szavaiból mazsoláztam.

...és sok-sok családnál jelenti a vízkereszt a karácsonyi ünnepkör végét, a karácsonyfák lebontását. Így tettem én is:))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails